6. Fejezet -Második rész-

- Harry. -mondtam elhaló hangon. - Nem hiszem, hogy azt akarod, hogy ezt más is lássa. -vettem egy mély levegőt, majd a kezemmel a személy felé mutattam. Rögtön hátrébb lépett pár centit.

- Ezt el sem hiszem! Natalie, te vagy az?! -kérdezte a személy felénk rohanva.

(...) Felismertem az idősödő nőt. Anyám egy volt kollégája volt, amíg ki nem rúgták a hanyagsága miatt. Mindig lenézett rám, így csodáltam, hogy a nevemet még tudja.

- Mrs. Smith... -sóhajtottam, majd átálltam Harry mellé. Még ez is jobb megoldásnak tűnt, mint hogy tovább társalogni ezzel a banyával. 

- Oh, esetleg zavarok? -vette a célzást és hol rám, hol a mellettem álló fiúra mutogatott. Már épp meg akartam szólalni, de megelőztek.

- Ami azt illeti igen. De már így is indulni akartunk... -szólt közbe Harry, majd a nőre mosolygott. - Viszlát, Mrs... Smith, igaz? -mondta, majd karon ragadott és elsétáltunk mellette. Tetszett ez a viselkedése. Hogy nem törődött azzal, hogy mit válaszolnak az emberek. Nem ismerem, de azt hiszem megkedveltem...

Egy darabig még maga mögött vonszolt, majd mellé lépkedtem és próbáltam tartani vele a tempót. Egy fejjel magasabb volt nálam, és persze ez is csak most tűnt fel. Nem tudom meddig bámulhattam, de egyszer csak a parkolóban találtam magam. 

- Mit csinálunk itt? -kérdeztem körülnézve. Nem gyakran jártam az iskola ezen felén. 

- Adj egy percet. -mondta, majd kivette a zsebéből a rezgő telefonját. Felsóhajtottam, majd összekulcsoltam a kezeimet. A beszélgetés nem volt túl hosszú. Semmit nem tudtam kivenni belőle. Ezek után elindult egy kocsihoz.

- Hova megyünk? -kérdeztem utána menve. 

- Teszünk egy kitérőt. -mosolygott rám. -Szállj be. -nyitotta ki egy kocsi ajtaját. Nem igazán értettem az autók fajtájához, de ez egy márkás darab lehetett...

- Eléggé visszahúzódó vagy. Van ennek valami oka? -nézett rám egy pillanatra miután kiértünk az útra.

- Hosszú történet. -ráztam meg a fejemet, majd felsóhajtottam. Ezek után a válasza annyi volt, hogy 'Hosszú az út'. Remek. És én még csak azt sem tudtam hova megyünk. Egy darabig még kérlelt, míg végül megtörtem és kiöntöttem neki a lelkem. Furcsa. Eddig Chrisen kívül senkinek nem voltam képes beszélni róla. Őt pedig alig ismerem, mégis mindent elmondtam neki. Hogy szekálnak a suliban, hogy az anyámmal sem túl jó a viszonyom mostanában, és azt sem tudtam miért. 
Jó hallgatóság volt. Nem szólt semmit, de látszott rajta, hogy figyelt. Jól esett beszélni róla, és jobban lettem attól, hogy már nem vagyok annyira egyedül. Valaki más is tudott a lelki nyomoromról.

Miután kiöntöttem neki a lelkemet, mély hallgatás vette a kezdetét. Út közben egy újabb telefon hívást kapott és körülbelül egy fél óra múlva befordultunk egy parkolóba.

- Mi ez a hely? -kérdeztem körbenézve a területen.

- Csak egy klubb. Be kell ugranom ide, muszáj elintéznem valamit. -mondta, majd már szállt is ki a kocsiból. Egy ideig hezitáltam. Egy klub? Nem sokan vannak... Bár lehet, hogy zárva van.

Nem lehetett valami felkapott hely. Még csak neve sem volt. Viszont az ajtóban egy nagy darab őr állt. Amikor beléptünk, rögtön Harry elé állt. Azon gondolkoztam, tényleg csak néhány perc. Kicsit beszélgetnek, aztán szívélyesen megkér, hogy távozzunk. De nem ez történt.

- Joey, beszédem van a főnököddel. -mondta, majd már ment is volna el mellette.

- Ma nem fogad. Gyere vissza egy hét múlva. -mondta a pasas, ezek szerint Joey, aki ismét az útjába állt. Hát, akkor viszlát! Gondoltam magamban. Tudom, eléggé félős vagyok...

Harry mély levegőt vett, majd úgy tűnt mint aki elgondolkozik. Majd egy hirtelen fordulat következett és leütötte Joeyt... Ezért ezt nem vártam. Legalább kétszer akkora volt mint ő! Ennek ellenére szépen kifeküdt... Nem fűztem hozzá semmit, mert meg se bírtam nyikkanni. Inkább befogtam és követtem arra amerre ment.

A club egész szép volt. Elterelte a figyelmemet. Minden volt bent ami egy bulihoz kellett. Már csak a tömeg kellett volna és a hangulatot adó ember, aki a zenét rakja.

Jól el voltam a látvánnyal. Egészen addig amíg be nem léptünk a szemközti ajtón, ami egy szörnyen berendezett szobába vezetett... De jó! Még egy őr. Majdnem ugyan akkora volt mint az előző, csak piros öltönyben.

- Most őt is elintézed? -súgtam Harry fülébe, miközben mögé álltam. Rám nézett a válla fölött és elmosolyodott. Ezek után visszanézett az őrre, aki egy szó nélkül felállt és elment. Már épp indultunk volna be egy újabb ajtón, amikor egy mély hangot hallottam. 

- A lány kint marad! -kissé ideges volt a hangja. Harry megforgatta a szemét, majd átkarolva a vállamat, beinvitált magával a szobába.

Bent egy fickó ült, egy elég giccses íróasztalnál. A színek egyáltalán nem passzoltak egymáshoz. De lehet, hogy csak a feketés tapéta miatt látszott így...

- Mi az Ryan? Már ennyire félsz tőlem, hogy már be sem akarsz engedni? -nevetett rá Harry, majd kezével rátámaszkodott az asztalra. A fickó nagyot nyelt.

Elkezdtem gondolkozni, hogy vajon miért is vagyunk itt. Eközben észre sem vettem, hogy egy kanapén ülünk és a két fiú valamin vitatkoznak. Én pedig csak ültem és néztem a szép falakat. Leginkább egy diliház szobájára emlékeztetett, de valószínűleg csak a hangszigetelés kedvéért volt. Elvégre ez egy club. 

Amit az egész beszélgetésből kivettem, hogy 'Nem tehetek róla' ; 'Némi probléma akadt' és 'Apám nem lesz boldog'. hasznos információkat nem sikerült leszűrnöm, de talán jobb is.

Ezután a társam egyszer csak felállt és elindult kifelé. Én is így tettem. Kiérve az ajtón, láttam, hogy Joey még mindig el volt terülve az ütéstől.

Csak a kocsinál tértem igazán magamhoz. Hogy üthette meg? Nem is provokálta... Simán csak nem akarta beengedni. Ráadásul zárva voltak. Mondjuk... Akkor minek volt ott?

- Miért ütötted meg? Valószínűleg ez holnap látszani fog az arcán... -mondtam felé fordulva.

- Eléggé felbátorodtál az első találkozásunk óta. -nevette el magát, mire rájöttem, hogy igaza volt. - Ne haragudj. Itt így mennek a dolgok. -kezdett választ adni a kérdésemre. - Nem akartam, hogy ezt lásd, de sürgős ügy volt. -a végét kissé elszégyellve mondta.

Hogy is haragudhattam volna rá, amikor ennyire aranyosan nézett? Észre se vettem, hogy milyen helyes. Hány éves lehet? Húsz? Huszonegy? Túl sok...

- Most pedig hazaviszlek. -szállt be a kocsiba.

- Csak ezért kértél ki a suliból? Ehhez nem kellettem volna... -sóhajtottam fel, majd beültem az anyósülésre.  

- Holnap szombat van. Ezt megismételjük. Csak a kitérő miatt másra nem igazán maradt időnk. -nézett rám komolyan. Remek. 

Út közben nem igazán beszélgettünk. Talán annyit, hogy elmesélte, hogy tíz évvel ezelőtt elváltak a szülei. Ekkor kilenc éves volt. Tehát tizenkilenc éves... Gondoltam bele futólag. Az nem is olyan sok. Sokkal idősebbnek látszik.

Aztán azt is elmondta, hogy az anyja nevelte fel. Az apja nem kérte, hogy lássa őt, csak gyermektartást fizetett. Jó sokat... Később Harry megkereste az apját, elmondta ezt az anyjának, aki idegrohamot kapott és eltiltotta tőle. Viszont ennek ellenére is sűrűn látogatták egymást. Most nála dolgozik, és elég jól megfizet. Az anyja pedig nem tehet semmit.

Nemsokára megállt az autóval. Na igen, haza érkeztünk...

- A folyosón találkozunk, Harry Styles. -mosolyogtam rá, majd kiszálltam a kocsiból és elindultam be az ajtón.