8. Fejezet

" - Niall... -suttogtam lélegzet visszafojtva, mire puszit nyomott a szám sarkára.

- A suliban találkozunk. -mondta halkan, mire sarkon fordult és elsétált. "

Kedves Naplóm!

Életem eddig csak a monoton szürke hétköznapokról szólt. Most végre történt egy kis változás. Volt kikkel lógni suli után, szünetekben. Szinte mindig Nialléknál voltunk.

Mint kiderült, az édesapja már kiskorában meghalt, ezért az anyja nevelte fel. Nem voltak testvérei, vagy más rokonai. Gyakori volt, hogy csak ő tartózkodott otthon. Nagyon klassz kérója van. Nem tudom miből telhetett nekik rá.

Az anyukája egy pincérnő a helyi étterembe, ő maga egy kisebb autószerelő garázsban dolgozott, mint kiderült nem túl sok pénzért. De ez a lakás... Mint valami álom. Talán nem volt szebb mint a kisgyerekek háza, akiknél bébiszitterkedem, de a mi bérlakásunkhoz képest minden szép volt.

 - Hé, Natalie! -kiabált utánam a suliban Niall. - Ma is rá érsz? -kérdezte, miután behozta lemaradását.

- Mivel ma sincs munkám, ezért azt hiszem rá. -nevettem el magamat. Az edzéstervet lazábbra vettem, mivel lényegesen vékonyabb lettem mint év elején. Ebbe bele tartozott az is, hogy sokkal felszabadultabb lettem társaságban.

 - Király. Már csak egy órám van, gondolom mivel te nem vagy tagozatos, itt vége a napodnak. -nyújtózott egyett elfojtva ezzel egy ásítást. Megbeszéltük, hogy megvárom, ő pedig próbál sietni óra után.

A projektünk egész jól haladt, a miénk lesz a legjobb úgy érzem. Harryvel folyosós barátok lettünk. Ismét becsöngettek, én pedig felmentem a második emeletre, ahogy szoktam. Nem lepődtem meg, ott állt a szekrényeknél.

- Szia Styles. -mentem felé mosolyogva, miközben kitártam a kezeimet ölelésre várva.

- Andersone. -nevette el magát és karjai közé zárt. Mélyen beszívtam az illatát. - Minden nap meg tudsz lepni. -nézett végig rajtam miután elengedett. Kérdőn ránéztem amiből valószínűleg leesett neki, hogy nem igazán értem mire céloz.

- Amikor megismertelek... Ne haragudj, de volt rajtad felesleg. De most. -fütyült egyett és összecsapta a tenyerét. - Modellnek kéne menned. Minden tökéletes rajtad.

Ezek után lementünk a hallba, majd a padokhoz ülve jól elbeszélgettünk. Idő közben a büfés hölgy két kávét hozott nekünk, amit Harry állt. Olyannyira elbeszélgettünk, hogy észre se vettem, hogy Niall mögém lép.

- Hé skacok. -veregette meg Harry vállát. - Ezt a lányt most ellopnám, ha nem probléma. -elnevette magát, mire Harry csak mosolygott. Én csak némán felálltam és összeszedtem a cuccomat.

- Éppenséggel, de. Baj. -mondta a választ a szőke srác szemébe nézve.

- Hogy? -kérdeztünk vissza egyszerre, mire ő is felállt, és elém állt. Ezt nem tudtam hova tenni. Csak furcsán néztem rá. Mi lett azzal a sráccal akivel az előbb szinte sírva nevettem?

- Nem mész vele sehova. -suttogta összeszorított fogakkal Niallnek, úgy hogy ne halljam. Hát nem jött össze. Megráztam a fejemet majd elindultam ki a suliból. Nem érdekelt a harcuk, vagy hogy épp min vesztek össze.

Alig telt el pár perc, de ismét hallottam ahogy valaki utánam fut a nevemet kiabálva. Elmosolyodtam amint mellém ér és átkarolja a derekam.

A délutánom csodásan telt, ezúttal csak kettesben voltunk Niallel, senki más, se szülő, se barátok. Éppen a szobájában csináltuk a házi dolgozat legvégét. Persze közben minden más is fontosabb volt, például, hogy a szappan tűz hatására milyen gyorsan olvad el... A mai napig nem értem hogyan jött ez az evolúcióhoz.

- Natalie, mondhatnék valamit? -nézett rám komolyan, mire én próbáltam nem nevetni, csak némán bólogatni. Egy percig habozott és csak maga elé nézett.

- Hé.. -kezdtem volna bele, de közbevágott. - Igen vagy nem? -nézett ezúttal a szemembe. Zavaromban felnevettem, mire ő megismételte a kérdést.

- Igen, de én nem tu... -fejeztem volna be a mondatomat, mire ő a derekamnál fogva közelebb húzott és ajkait az enyéimre tapasztotta. A legjobb módja elhallgattatni egy lányt. Már értem miért mondják.

Átkaroltam a nyakát, és viszonoztam a csókját. Vagy három percig így ülhettünk az ágyon, mire a drámai pillanat is bekövetkezett.

- Drágám, hazajöttem, és beszélnünk kell! Te bukásra állsz matekból! -ordította az anyja, mire elengedtem és befogva a számat, néztem rá. Ő csak felnevetett.

Ismét összeszedtem a cuccaimat és kifelé vettem az irányt. Niall anyja mellett, lenéző fejjel sunnyogtam el, egy ' Jó napot ' kíséretében. Magam mögött gondosan bezártam az ajtót. Felnéztem az égre. Már sötétedett és pár csillagot lehetett is látni.

Épp elindultam volna, mire valakibe belebotlottam. - Jézusom, Harry! -kiáltottam fel.