9. Fejezet

" Épp elindultam volna, mire valakibe belebotlottam. - Jézusom, Harry! -kiáltottam fel. "

Kedves Naplóm!

Végre túl vagyok a vizsgákon! Nagyon sokat tanultam rájuk az elmúlt időben. Niallel a projektünk is ötös lett. Az utóbbi oldalhoz kapcsolódóan: azóta kézenfogva járjuk a folyosót. Hivatalosan nem jelentettük ki, hogy járunk, de szerintem mindenkinek feltűnt.

Harry levegőnek néz. Alig jár már iskolába, igaz, hogy már kijárta és csak azért jár még mindig, hogy a tanárok papírügyeiben segétkezzen, de akkor is. Valahogy hiányzott.

Lassan hazafelé indultam, át az iskola kertjén. Alig vártam már a nyári szünetet. Az előtte lévő napon pedig a bál lesz. Semmi kedvem nincs puccos ruhát vásárolni hozzá. Gondolom anya úgy is adni fog valami göncöt.

Mielőtt végleg beléptem volna a bérház ajtaján, elköszöntem Nialltől. Csak szimplán megöleltük egymást. Nem vagyok híve az utcán való enyelgésnek. Hányingerkeltőnek tartom. Rossz szokás, ezzel fogok megöregedni.

- Szia anya, hazajöttem! -mondtam unott hangon, egy sóhajtással megspékelve. Nem vártam választ, mint úgy általában. Haragudott rám, amiért már nem vagyok boldog párkapcsolatban az ágyammal, hanem lecseréltem Niallre.

Tina anya elvén volt, bár semmit nem tudott az egészről. Mindig is anya mellett állt ki, ezt most is bizonyította.

A konyha felé vettem az irányt, hogy végre elmondjam neki amit már olyan régen akartam. Nagyjából azóta amióta ideköltöztünk.

- El akarok innen költözni. Messzire ettől a bérháztól, ugyan is utálok itt élni. -mondtam enyhén felemelve a hangomat anya elé állva.

- Van elég pénzed, nem? Én szeretek itt élni, és Tina is. Független vagy, csinálj amit akarsz. -mondta higgadtan és elsétált mellettem.

Elgondolkoztatott ezen. Olyannyira, hogy elkezdtem az ügy érdekében tenni is valamit. Felhívtam Niallt és elmondtam neki mindent. Ő csak annyit mondott, hogy éjszakázhatok nála ha gondolom.

Ezúttal elfogadtam az ajánlatot és elkezdtem összeszedni a dolgaimat. Egy nagyobb táskaba pakoltam néhány ruhát és fontosabb dolgokat, mint fogkefe, fésű, ősrégi telefontöltő és hasonlók.

A hátamra kaptam a táskámat és átsétáltam a mellettem lévő szobába. Tina szobája volt. Az ágyon ült, kezében a kedvenc barbijával amit tőlem kapot karácsonyra. A szeme vörös volt és karikás. Mint aki már egy jó ideje sirdogál. Amint meglátott engem, eldobta a kezében lévő figurát és hozzám rohant. Szorosan átölelt és szipogni kezdett.

- Ne hagyj itt... -mondta szaggatottan, a hangjaiban érezni lehetett a fájdalmat. Sosem fogom elfelejteni ezt a pillanatot. A húgom összetört, pedig még olyan kicsi... - Kérlek ne hagyj itt! Te vagy a legjobb nővér! -üvöltött fel kínjában, mire én letérdeltem elé és karjaimba zártam. Belepusziltam a hajába és megsimogattam a hátát.

- Muszáj elmennem. -suttogtam olyan nyugodsággal, amitől elakadt a lélegzete egy pillanatra. - Nézd, ez nem azt jelenti, hogy nem fo...

- Olyan vagy mint apa! -bukott ki belőle és gyengén, erőtlenül a karomba vágott. - Te is itthagysz és soha többé nem látlak! -az ágyához rohant és a párnákba temette arcát.

Mély levegőt vettem és hagytam beletörődni gondolataiba. Remélem nem lesz igaza, és egykor pozitívan fog majd csalódni. Halkan bezártam magam mögött az ajtaját. Az előtérben anya állt, neki is könnybe lábadt a szeme.

- Nézd végig ahogy szétesik a családod. -mondtam szemrehányóan. Látszott rajta, hogy mondani akar valamit, de nem jött szó a szájára. Csalódottan megráztam a fejemet és a kezébe nyomtam a lakáskulcsot. Ennyi. Itt hagyom magam mögött az életem egy részét minden megbánás nélkül.

Sóhajtva indultam neki az utamnak. Délután négy felé járhatott az idő ekkor. Furcsa volt megszokni, hogy ilyenkor süt a nap. Télen ilyenkor már javában fújt a szél, és néhány felhő takarta a holdat.

Az utcákon szokás szerint alig volt pár ember. Mindenki egy bulira készült. És én? Nézem a járdát és sétálok egy srác házához, akivel a kapcsolatom valószínűleg csak egy futó kaland. Nehéz volt ebbe belegondolni, így inkább a körülöttem lévő épületeket bámultam.

Volt két ház, amelyek között egy zsákutca húzódott. Üvegcsapódást hallottam. Összerezzentem. Valahogy késztetést éreztem, hogy utána járjak. Körülnéztem, hogy van-e erre valaki, esetleges kiáltások meghallásara, de egy lélek sem volt. Remegő léptekkel indultam a hang irányába.

Előttem már láttam a végső falat, a kopott, szürke szemetes konténereket, a fekete szemeteszsákokat. Majd szembetűntek az üvegszilánkok ahogy megcsillantak a napfényben. Hirtelen egy cipő is a figyelmembe került. Felfelé vezettem a tekintetemet, majd mikor arra a bizonyos archoz értem, tátva maradt a szám. Közeledni kezdett felém, mire én rohanni kezdtem.

- Harry. - suttogtam magam elé, mikor odaértem hozzá és átöleltem. Mellkasára hajtottam a fejemet, mit sem törődve azzal, hogy éppen haragszik rám, ezért nem viszonozza az ölelésem. Egyre erősebben és erősebben szorítottam magamhoz. Vagy percekig állhattunk így, majd elengedtem és a szemébe néztem.

Összeráncoltam a szemöldököm. Furcsa volt a tekintete. Olyan üreges volt és semmitmondó, mint aki még magáról sem tudott. Két kezem közé vettem az arcát, majd elborzadtam.

- Te szívtál?! -elborzadtam, majd két lépést tettem meg hátrafelé. Mit keresett itt? Én mit keresek itt?

- Natalie, neked nem kéne így látnod.

- Akkor kinek kéne? A kurváidnak?! -tört ki belőlem. Ő csak nevetette, amit nem értettem,

- Te féltékeny vagy.

- Tessék? Ez nevetséges. -ráztam meg a fejemet, és visszafelé indultam. Minek is jöttem ide. Semmi értelme ennek az egésznek.

Éppen kiléptem ismét a főútra, amikor mögém lépett és a karomnál fogva magához rántott. Mélyen a szemembe nézett, mire meggyengültem. Elszállt minden dühöm és nem gondoltam semmire. Megráztam a fejemet és puszit adtam a szája sarkába.

- Keress meg, ha kijózanodtál. -halványan rá mosolyodtam, majd ott hagyva magam mögött, véglegesen tovább indultam. Már nem jött utánam.

Fél óra múlva már Niall ágyán ültem. Ő előttem mászkált fel-alá és zavarában folyamatosan a hajába túrt. Azt mondta beszélnünk kell, ami megérzéseimből nem túl jót tartalmazhatott ez a leendő beszélgetés.

- Nézd, csodás lány vagy, tényleg. -állt meg végre előttem és megfogta a kezemet. - De nincs szükségem barátnőre, maximum egy futó kalandra, de ez...

- Rendben, benne vagyok. -néztem rá kislányos szemekkel, mire ő meglepetten visszakérdezett. Elnevettem magamat. -Benne vagyok. Nem kell kapcsolat, csak olyan... Barátság extrákkal, nem? -kissé oldalra döntöttem a fejemet, mire ő megörült.

- Hol is voltál te eddig. -mosolygott rám, majd eldőlt az ágyon. Nem tétováztam, mellé bújtam és elkezdtünk nézni egy filmet. Nem igazán tudtam figyelni miről is szólt, egyre jobban elnyomott az álom, majd csak arra emlékeztem, hogy kikapcsolja a tévét és mindketten elalszunk.

***

Sziasztok! Ezt a részt karácsonyra szántam.. Nem lett annyira jó, gondolom sok helyesírási hiba van benne, mivel nem tudtam átolvasni.. De azért remélem tetszett. :)