- Adam, figyelsz? Hallo!-csapkodott a kezeivel Brian. Vele dolgoztam együtt egy irodában. Este felé járt az idő, de még világos volt. Éppen hazafelé készülődtünk.
- Ne haragudj, mond még egyszer.-fordultam felé, érdeklődést erőltetve a tekintetemre. Már 3 éve házas egy gyönyörű nővel, akit amikor csak teheti, megcsal. Nem értettem miért vannak még mindig együtt.
- Most,hogy végre figyelsz... -bizonyosodott meg róla.- Te mit mondasz otthon? Hova mész?
- Utoljára mondom el, nem megyek el veled sehova se most,se soha.-sóhajtottam fel. - Én szeretem Noraht.-álltam fel a helyemről, majd kiinvitáltam Briant. Utána mentem, majd becsuktam az ajtót.
- Nem tudod mit hagysz ki barátom. 10 év múlva, majd könyörögni fogsz a változásért.-nevetett fel, mire én csak egyre jobban siettem ki az épületből. Kiérve a parkolóba, beszívtam a friss levegő illatát. A sorok között sétálva megpillantottam egy könyvet.
- Adam, gyere már! -sürgetett tovább.
- Várj egy kicsit. -mondtam oda se figyelve, és már vettem is fel a könyvet. - Szerintem ez egy napló.
- Nagyszerű, mehetnénk?! -kezdett ideges lenni, mire odasiettem a kocsihoz és bepattantam az anyósülésre. Út közben szinte teljes volt a csend. Egyikünk se volt túl beszédes, míg végül Brian megtörte a csendet.
- Biztos nem jössz?-kérdezett rá.
- Hova? -néztem rá furcsán.
- Még mindig a ma estéről beszélünk. Figyelsz, ember?-nézett rám szinte könyörögve.
- Biztos nem megyek. haza vigyél légyszíves.-mondtam el utoljára, majd ismét az érdekes könyvre kezdtem el gondolni.
Belépve a házba, láttam, hogy már mindenki az asztalnál ül. A feleségem, Norah és a két gyerekem. Odaérve, engem is leinvitáltak maguk közé. Megbeszéltük a nap eseményeit, majd szép lassan mindenki felindult a szobájába. Éjfél felé járt az idő, mire Norahval mi is becsuktuk magunk mögött az ajtót. Rögtön az ágyhoz indultam és a ' naplót ' kezdtem vizsgálgatni.
- A fiad megint nem takarított el maga után a fürdőszobában... -mondta mellém dőlve.
- Az jó... -próbáltam úgy válaszolni, mint aki figyelt. De valószínűleg nem sikerült...
- Még mindig Brian miatt vagy lehangolva?
- Nem, dehogy is.-mondtam, majd leraktam a kezemből a naplót.
- Adam, szedd össze magad. Kérlek...-nézett rám egy csalódott mosollyal, mire én csak felsóhajtottam.
- Ne haragudj, mond még egyszer.-fordultam felé, érdeklődést erőltetve a tekintetemre. Már 3 éve házas egy gyönyörű nővel, akit amikor csak teheti, megcsal. Nem értettem miért vannak még mindig együtt.
- Most,hogy végre figyelsz... -bizonyosodott meg róla.- Te mit mondasz otthon? Hova mész?
- Utoljára mondom el, nem megyek el veled sehova se most,se soha.-sóhajtottam fel. - Én szeretem Noraht.-álltam fel a helyemről, majd kiinvitáltam Briant. Utána mentem, majd becsuktam az ajtót.
- Nem tudod mit hagysz ki barátom. 10 év múlva, majd könyörögni fogsz a változásért.-nevetett fel, mire én csak egyre jobban siettem ki az épületből. Kiérve a parkolóba, beszívtam a friss levegő illatát. A sorok között sétálva megpillantottam egy könyvet.
- Adam, gyere már! -sürgetett tovább.
- Várj egy kicsit. -mondtam oda se figyelve, és már vettem is fel a könyvet. - Szerintem ez egy napló.
- Nagyszerű, mehetnénk?! -kezdett ideges lenni, mire odasiettem a kocsihoz és bepattantam az anyósülésre. Út közben szinte teljes volt a csend. Egyikünk se volt túl beszédes, míg végül Brian megtörte a csendet.
- Biztos nem jössz?-kérdezett rá.
- Hova? -néztem rá furcsán.
- Még mindig a ma estéről beszélünk. Figyelsz, ember?-nézett rám szinte könyörögve.
- Biztos nem megyek. haza vigyél légyszíves.-mondtam el utoljára, majd ismét az érdekes könyvre kezdtem el gondolni.
Belépve a házba, láttam, hogy már mindenki az asztalnál ül. A feleségem, Norah és a két gyerekem. Odaérve, engem is leinvitáltak maguk közé. Megbeszéltük a nap eseményeit, majd szép lassan mindenki felindult a szobájába. Éjfél felé járt az idő, mire Norahval mi is becsuktuk magunk mögött az ajtót. Rögtön az ágyhoz indultam és a ' naplót ' kezdtem vizsgálgatni.
- A fiad megint nem takarított el maga után a fürdőszobában... -mondta mellém dőlve.
- Az jó... -próbáltam úgy válaszolni, mint aki figyelt. De valószínűleg nem sikerült...
- Még mindig Brian miatt vagy lehangolva?
- Nem, dehogy is.-mondtam, majd leraktam a kezemből a naplót.
- Adam, szedd össze magad. Kérlek...-nézett rám egy csalódott mosollyal, mire én csak felsóhajtottam.
***
Tudom, hogy ez a rész eléggé rövid lett, de nem mertem hosszút írni kezdésnek, így olyan...Bevezető feeling lett. :D Remélem tetszett, kommentelni illetve szavazni ér! :)
Ez eddig kibaszott jó.*---* Még mindig kíváncsi vagyok, mit hozol ki belőle.:$ Nagyon bírom eddig.:3 Teljesen felkeltette a figyelmem. *---* :3 HAMAR A KÖVIT *-*
VálaszTörlésBtw.: Első komizóóó.:$ <3 xD
Nagyon Jó lett :))D
VálaszTörlésNagyon tetszik, és nagyon jól írsz.Várom a kövi részt !!
VálaszTörlésÚristeen.*-* Hát én szeretek blogokat olvasni. Rengeteget olvasok.:D Van egy pár kedvencem. :) És úgy néz ki, hogy ez is a kedvenceim közé fog tartozni.:D Annak ellenére, hogy rövid lett, nekem nagyon tetszett.:D Hamar hozd a következőt!<3
VálaszTörlésSzőkéd.:D
Nos, akkor próbáljuk meg újra.. :D
VálaszTörlésHatározottan tetszik! Ahogy te is mondtad, kicsit rövid, de nekem máris tetszik, mert megvan benne az a hangulat, amitől egy sztori, akár blog akár könyv érdekes lesz. Kicsit ködös, de ez jó az elején, hiszen igy sok irányba el lehet indulni, és biztos vagyok benne hogy Te a legjobb irányba fogsz! :) ♥